Egy dolgot hiányolok a szerbiai politikai elit kampánytevékenységéből. Nap mint nap bombáznak bennünket ígéreteikkel, „jobb életért” kiáltanak megfeledkezve arról, hogy az elmúlt négy év történéseiért ki a felelős. Új arcok, jobb élet – hangzatos kampányszlogenek, amelyek a pillanatnyi politikai helyzet kontextusában nevetségesnek tűnnek. Ígéretek, amelyek önreflexiót igényelnének, ennek hiányában pedig kiüresednek. Visszatérve, hiányolom az emberi hangnemet. Mintha a választópolgárok egy arctalan tömeg elemei lennének, akik a hazugságok tömkelegét kritika nélkül befogadják. A pártok piacra dobják saját magukat, politikusaikat, választási programjukat. Mindenki kínálja saját termékét, de egy valamiről megfeledkeznek. Elfelejtik megkérdezni, hogy miért jó ez nekünk, mi az amire valóban szükségünk van, hogy mit gondolunk egyáltalán. Úgy vélem, hogy a jó politikus szolgálatot végez, az igazi párt nem individualista, hanem a közösség érdekeit, a közjót tartja legfontosabbnak.

Kezdetektől fogva figyelem és részt veszek a Vajdasági Magyar Szövetség választási kampányában. A lehető legkülönfélébb módon, a legsokszínűbb eseményeken keresztül, a legkülönbözőbb témákat érintve szólítottuk, szólítjuk meg a vajdaságiakat. Figyelünk az emberekre, érdekel minket a véleményük, a meglátásaik, gondjaik. Ezt bizonyítja az elmúlt 4 év tevékenysége köztársasági, tartományi szinten és önkormányzatainkban is. Tovább>>