Márciusi nap volt, este 8 óra. A kávéházban füst, asztalonként megannyi társalgás. Egy úriember felállt, felsorolta a nemzet kívánalmait, mindezt 12 pontba foglalva. Majd a mellette álló szavalni kezdett. Innen indultak el, az előzőleges megállapodás szerint, először a jogi egyetemhez az Egyetem utcába. Annak udvarán már egy csapat tanuló várt rájuk s ott rögtön széket hoztak, hogy újból felcsendüljön a vers és a 12 kívánatpont. Innen az orvosi egyetemre mentek, félbeszakították az egyetemi előadásokat és az előbbihez hasonlóképpen jártak el az udvaron, később pedig a mérnöki és bölcseleti kar hallgatói előtt; ugyanez történt az egyetemi téren is. Ekkor már nemcsak az ifjúság vette őket nagy tömegben körül, hanem az utcáról is nagy közönség csatlakozott hozzájuk, mely egyre csak növekedett.

Jókai és Petőfi. A márciusi ifjak.

Az egyik legnagyobb magyar ünnep következik. Az az ünnep, amelynek történetéből, merészségéből sokat meríthetnénk mi is. Gondolok itt most ránk, fiatalokra. Sok ambiciózus fiatalra van szükség tegnap, ma és holnap is, kik tele vannak tettvággyal, és eszük ágában sincs sekélyesen tengődni. Nem árt észrevenni, hogy tehetünk önmagunkért. Kell hozzá egy jó gondolat, sok-sok akarat és egy maroknyi szenvedély. Az élet egyre csak pörög előrefelé, mi pedig túlságosan lemaradhatunk ahhoz, hogy valaha is utolérjük. Ezért kell mielőbb körbenézni, hiszen a közösség, amelyben élünk, sokkal meghatározóbb, mint azt gondolnánk. Ki kell lépni a pesszimizmusból, hogy hiába, nekem nem megy, úgysem lesz jobb. Én hiszem, hogy lehet, mert teszek érte.

Optimizmusra fel!

Igyekezni kell más életszemléletet kialakítani, a pesszimizmusból az optimizmus felé terelni a lakosságot. Szükség van optimizmusra, szükség van arra, hogy bízzunk magunkban, képességeinkben, legyünk büszkék értékeinkre és ezeket igyekezzünk megmutatni. Együtt. Mindenkiben ott van a forradalom, használjuk fel jóra, hátha 164 év múlva ránk is emlékezni fognak.

Legnagyobb kihívás ma is az emberek önbizalmának helyreállítása, a tenni akarás ösztönzése, hogy elhiggyük, itthon is megcsinálhatjuk a szerencsénket. Fogjunk össze és keressük a nyitott ajtókat, ablakokat, ne szalasszuk el a lehetőségeket!

Márciusi ifjak helyett, legyünk most mi a tavasz fiataljai, akik szavazatával a magyar érdekek érvényesülhetnek a jövőben. Hallgassunk most egyszerre a szívünkre és az eszünkre!